Az államtitkár úr bevezető beszédében elmondta, miért vállalta el ezt a tisztséget. Élete jelentős részét az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékén töltötte oktatóként, majd az egyetem rektora lett, így ismeri a hallgatók gondjait, a felsőoktatási rendszer hibáit és problémáit.

Eltökélt szándéka, hogy hozzájáruljon egy olyan oktatási rendszer létrehozásához, amely a csapatmunkáról és az összetartásról szól, ahol a hallgatók ismerik, segítik egymást. Elmondta, szabad kezet adnak az egyetemeknek: maguk döntsék el, hogy adott képzést osztatlan vagy osztott (Bsc, Msc) formában indítanak-e el. Hiszen az államtitkár úr is úgy látja, hogy a legtöbb képzésnek nem tett jót a szétválasztás, a főiskolai oklevéllel rendelkező hallgató nem tud elhelyezkedni, mert diplomája a mesterképzés nélkül sajnos nem sokat ér. Fontos kérdésnek tartja azt is, hogy a diákok milyen szakon tanulnak, milyen diplomát szereznek. A régi képzésben a főiskolák küldetése nagyban különbözött az egyetemekétől, hiszen ott szakképzést kapott a hallgató, az egyetemi központokban viszont tudományt. Mára minden megváltozott, nincs éles határ a felsőoktatási intézmények között – a cél ennek helyreállítása. Kiemelte, hogy a hallgatóknak, az egyetemeknek és a kormánynak össze kell dolgozniuk a felsőoktatás sikeres működéséhez. Fel kell mérni a piaci helyzet igényeit, majd ennek megfelelően indítani a képzéseket, hogy a megszerzett oklevél értékes legyen, és a hallgató saját szakmájában tudjon elhelyezkedni, értéket teremteni, szolgálni önmaga és a közösség érdekeit.

Az előadást jó hangulatú, közvetlen beszélgetés követte, Államtitkár úr készséggel válaszolt a hallgatók kérdéseire. Az eszmecsere a büféasztalnál folytatódott, s minden bizonnyal tovább a kollégiumi szobákban is, hiszen a tanulságos előadás a hallgatókat közvetlenül érintő problémákat, kérdéseket vetett fel.

< < Kezdőlap > >